Lelkek száma

2016. január 25., hétfő

Ádám keresi Évát - Tizenhetedik fejezet

Sziasztok kedveseim!
Új rész, és táráráráttárááááá, ahogy még nagyon régen említettem, ismerkedjünk meg kicsit más szemszögével is.
Kellemes olvasást! :)

Noah



A szó legszorosabb értelmében, totálisan kiütötte magát. Kakukk. Ahogyan megfordult nekicsattant a feje az ajtónak. Még én is ijedtem megugrottam, és már el is képzeltem, hogy egy hatalmas lyuk, vagy sebhely tátong a homlokán, amiből ömlik a vér. Ehelyett inkább eszméletét vesztve zuhant hátra, és épphogy elkaptuk. Én nem vagyok az az ijedős fajta, de most hirtelen engem is kitört a frász, hogy lehet túllőttem a célon.
Felkaptam az ölembe, és elindultam a kocsi felé, miközben Ádám folyamatosan ordította felém a válogatott káromkodásait.
- Na, idefigyelj! - Fordultam felé, amikor már meguntam ezt a szúnyog effektust a nyári éjjeleken. - Képes voltál Amanda miatt otthagyni a kávézóban, szóval ne pattogj itt nekem.
- Hagyd őt békén Nisroch!
- Noah, ha kérhetném - emeltem fel a mutatóujjamat Roxanne combjáról.
- Egy utolsó áruló vagy, hogy vigyázhatnál rá?
- Én, az áruló? Ugyan már kérlek, ki miatt van ez az egész hepaj? - Kérdeztem vissza ingerülten.
- Képes voltál átverni Istent, és megfertőzni a Paradicsomot, és engem is.
- Komolyan még mindig az ezer éves sérelmeken tipródsz? Nőj már fel! - Grimaszoltam egyet.
- Képes voltál arra, hogy megkörnyékezd Évát.
- Ez aljas... Nem. Ez igaz - ismertem be homlok ráncolva. - Tényleg így történt, de hát mégis mit vártál? Ő volt az egyedüli nő.
- A barátom voltál.
- Ő meg az egyedüli nő volt, és nem értem mit vagy úgy oda, Éva rendíthetetlen volt. Most pedig, ha megbocsátasz, de hazaviszem Roxanne-t - fordítottam neki hátat, de kezét a vállamra tette. - Mi van már? Nem akarom, hogy ne adj ördög szembe hányjon.
- Tudsz valamit Éváról? - Nézett rám komolyan, mint régen.
Ilyenkor mindig a biztatásomra vágyott, még akkor is, ha gondtalan volt az élete. Emlékszem még csak próbálgattam az erőmet, amikor mi találkoztunk. Helyre rakta a karomat és sokszor, sok mindenről beszélgettünk. Előadtam a terveimet és a problémáimat, hogy a szeráfokkal valami nincs rendben. Talán ekkor volt az első konfliktus közöttünk.
- Tudod a szabályt. Nem segíthetek - sóhajtottam.
- Csak annyit mondj, hogy a közelben van-e. Kérlek!
- Közelebb, mint gondolnád - néztem rá jelentőségteljesen, majd hátat fordítva neki újra elindultam a kocsihoz.
Kinyitottam a hátsó ajtót, és elfektettem az ülésen.
A haja az arcába hullott, szemüvege csálén állt a bájos arcán, szemfestéke enyhén elmosódott a szeme alatt, így feketére festette azt a részt. Ajkai aprón elnyíltak, keze leesett maga mellé. A hasán felgyűrődött a trikója, amely sejtette a köldökének a hiányát. A kabátomat leakasztottam az anyós ülés támlájáról majd ráterítettem. Pár pillanatig még bénán mosolyogva figyeltem őt, aztán észbe kapva bezártam az ajtót és a volán mögé ültem.
Ahogyan elindultunk, megcsörrent a telefonom. A kijelzőre pillantva válogatott káromkodások sora jutott eszembe. Próbáltam nem törődni vele, de erősebb volt, így felkaptam a kagylót.
- Mit akarsz? - Tettem fel feszülten a kérdést.
- Mégis mit merészelsz, hogy így beszélsz velem?
- Nem érek rá, sietek.
- Ott van veled? - Kérdezte kimérten, és én haboztam. - Válaszolj!
- Igen. Hazaviszem.
- Hazaviszed? - Nevette el magát a vonal másik végén, amiért én szorosan markoltam a kormányt. - Nem vagy te hősszerelmes, Nisroch. Nem az a feladatod, hogy pátyolgasd. Félre kell őt állítanod az útból. Ennyi, a te feladatod, nem más.
- Elfelejtesz valamit - jegyeztem meg ingerülten.
- Te felejted el, hogy melyik oldalon is játszol.
- Mit adtál, amitől így kiütötte magát? Eszméletét vesztette - jelentettem ki, próbálva kerülni azt, hogy aggódónak tűnjön a hangom.
- Valami wodoo boltból volt, azt mondták hatásos, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.
- Majdnem megölted!
- Nem tud csak úgy meghalni, már próbáltam.
- Micsoda egy szemét alak vagy te.
- Mondd ki! Maga az ördög - nevetett a túl oldalon. - Tudod, ez csak zene füleimnek. Ha van még, akkor adj még a mi kis Csipkerózsikánknak!
- Nem fogok még több drogot adni neki! - Üvöltöttem a kagylóba, majd kinyomva az anyós ülésre dobtam a telefont.
- Te bedrogoztál? - Ütötte meg a fülemet Roxanne hangja, amitől hirtelen megállt bennem az ütő, és hirtelen ráléptem a fékre, amitől ő neki vágódott az ülésemnek.
Meglepetten fordultam hátra, ahogyan próbál feltápászkodni.
Tekintetünk találkozott, és képes lett volna arra, hogy egy légvétellel végezzen velem. Mire feleszméltem, már ott sem volt. Feltépte az autó ajtaját és szédelegve megtette első bizonytalan lépéseit, amitől távolodik a járműtől.
- Már csak ez hiányzott - ütöttem a kormányra,majd kioldva a biztonsági övet és én is kipattantam. - Roxanne, várj már!
Szóra sem méltatva igyekezett minél távolabb kerülni tőlem. Ha nem lett volna ennyire gáz a helyzet, lehet nevettem volna, hiszen csak két lépesembe került, hogy utol érjem, viszont féltettem magamat a lesújtó haragjától.
Kiegyenesedni próbált, ám éppen akkor megbotlott a padkában, és térddel a járdára esett, amely bizonyára felsértette a bőrét. Rögtön mellé ugrottam, hogy felsegítsem, vagy hogy megnézzem a sebét, de ellökött magától.
- Tűnj innen, vagy kiáltok.
- Csak egy percet adj, és mindent megmagyarázok!
- Takarodj innen! - Emelte fel a reszkető hangját, ami nem volt éppen a leghitelesebb fenyegetés.
Szemeiből mélységes csalódás áradt, amely megérintette a lelkem egy apró pontját, amitől most úgy éreztem magam, mint a legelején.
- Csak egy percet! Hatvan másodperc.
- Egy perc, és kiáltok.
- Rendben, nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy meghallgatsz.
- Ötvenhét, ötvenhat, ötvenöt...
- Figyelj, nem úgy van az egész, mint gondolod!
- Tehát nem drogoztál be? Mintha azt mondtad volna.
-  De igen, tettem valamit az italodba, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. És nem önszántamból tettem.
- Tudtam, hogy Amanda keze van a dolgoban! - Kiáltottam fel.
- Semmi köze ehhez Amandának.
- Akkor?
- Vannak olyan dolgok, amiket nem mondhatok el.
- Hát ez remek - nevetett fel színpadiasan. - Letelt az egy perc?
- Talán - vontam vállat, mire ő torkaszakadtából üvölteni kezdett.
Kezemet a szájára tapasztottam, és eldőltünk a betonon. Teljes testemmel a földnek nyomtam, ő pedig megharapta a kezemet, és grimaszolva ugyan, de tűrtem. A másik kezemet is rátettem az enyémre, hogy biztosabban befogjam a száját.
- Hallgass végig, és mindent megértesz! Nem akarlak bántani! Nem ez a fő feladatom - néztem rá komoly tekintettel. - Nem akarlak bántani - ismételtem meg tagoltan. - Elveszem a kezemet, de ne ordíts! Rendben? - Egy aprót bólintott, és lassan, kimérten felemeltem a kezemet.
- Ne merj átverni, mert feljelentelek - köpte a szavakat a kis vipera, amitől mosolyra húztam az ajkaimat, és ráeszméltem, hogy mennyire hiányzott.
- Az első kérdésem...
- Te kérdezel? Én válaszokat várok - horkantott.
- Tudom, de higgy bennem. Az első kérdés, nem ismerős ez a szituáció?
- Nem szoktam hagyni, hogy bunkó gyökerek a teljes testükkel nehezedjenek rám - mondta mogorván, majd szemei mintha kipattantak volna, és csodálkozva nézett rám, majd tekintete elrévedt.
- Mit látsz? - Suttogtam a füléhez hajolva.
- Egy hatalmas zöld tér a tenger mellett, ami úgy néz ki, mintha csak egy felhő lenne. Állatok tömege lepi el a teret, és a parton fekszek veled. Vagyis én, és te így rajtam, de ez nem az én emlékem. Nincs rajtunk ruha. Mi? Nincs rajtunk ruha? - Szemeit szorosan lehunyta, amitől elvigyorodtam. - Így is látom. Nincs rajtunk ruha! Miért nincs rajtunk ruha? Mi ez az egész? - Rázta meg magát alattam, hogy hátha felébred, majd kezemet elhúztam a szeme előtt, hogy ne zavarjon a múlt.
- Ezek a te emlékeid voltak, Roxanne.
- Sosem pucérkodnék veled - kiáltott fel elpirulva.
- Nem? - Emeltem meg kacéran a szemöldökömet.
- Na, jó. Talán esetleg kicsit talán, de most nem ez a lényeg!
Elnevetve magam lemásztam róla és segítettem neki felülni.
- Ha azt mondanám, hogy nem az vagy, akinek hiszed magad?
- Egy kamasz vagyok, tele meg nem értett problémákkal. Szerinted hányszor gondolok erre?
- Nem így értettem, hanem arra, hogy te nem Roxanne Mice vagy. Te nem itt születtél. Ha esetleg téged csak "találtak".
- Ez egy rossz vicc, téged is megtalált az apám ezzel a marhasággal? Pedig már majdnem bedőltem! - Állt fel mérgesen.
- Roxanne!
- Akkor mégis ki vagyok kedves, Noah? Heh? Ez egy idióta vicc! Nincs szükségem erre! - Fordított nekem hátat s fújtatva indult el előttem. Ajkamba haraptam, de nem bírtam.
- Te vagy Éva - mondtam, mire ő hihetetlen arckifejezést öltve fordult felém. - Te vagy Éva, az első emberpár női fele.
- Tényleg? - Húzta fel a szemöldökét. - Diana hercegnő, vagy Mata Hari jobban lennék.
- Ez nem vicc! Kérlek, higgy nekem!
- Hallod te, hogy mit mondasz, Noah? Te is bevettél valami bogyót?
- Nincs köldököd, nem volt köldök zsinórod.
- Van, akinek eltűnik, olvastam.
- Higgy nekem!
- Miért hinnék?! Bedrogoztál, átvertél, és itt mondod nekem a hülyeségeidet! Miért higgyek, pont neked?
- Mert én vagyok az őrangyalod - mondtam ki ellenkezést nem tűrő hangon, majd széttárva a karomat a szárnyaim lassan előbukkantak.
Roxanne száját tátva pislogott rám, ahogyan közeledek felé, és nyílik ki a szárnyam.
- Úgy érzem, meg kell beszélnünk pár dolgot - mondtam, és mire elé értem, karomba zuhanva elájult. - Nem is volt olyan rossz - vontam vállat, majd karomba véve hazavittem.

6 megjegyzés:

  1. Imádoom! :o Máris ki vagyok éhezve az újabb részre, még szerencse, hogy péntektől lesz aki leköti minden figyelmem (egy tündéri kutya), mert különben nem tudom hogyan bírnám ki. :D Komolyan, szerintem ebből a történetből simán lehetne egy könyv, mindenképpen a polcomon végezné. Csak így tovább, sok sikert!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy! :) Nagyon szépen köszönöm a bizalmat! Igyekszem mihamarabb hozni a következő részt! :)
      A kis kutyához sok örömöt! :)

      Törlés
  2. Szia :) vár rád a blogomon egy díj
    egymaffiacsajnaploja.blogspot.hu/2016/01/blog-award.html

    VálaszTörlés
  3. Visítok! Visítok, mert vége lett mára - ennyire szuper lett!
    Nisroch - ó komolyan? A kedvenc lebukott angyalt hozod nekem, és ott boncolom a történetét, ahol akarom! Nagyszerű, csodálatos, mesés, adj még fejezetet! :D Nagyon nagyon szeretnék még!
    Roxnak pedig üzenem (olyan személyként, akinek van köldöke), ne hisztizzen, mert van egy csudijófej védelmezője, aki jól néz ki stb stb, és ezek után kinek kell Ádám. ❤����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Bettikém :D <3
      Nagyon félek majd bejárni az órákra, ha nem hozok időben majd új részt... :D
      De ne aggódj, míg nem kezdődik a szorgalmi időszak, megpróbálok hűen, kitartóan dolgozni.
      Jaj, a köldök meg a csudijófej védelmező méééég nem minden :D

      Törlés